OKTATÁS, TUDOMÁNYOS ÉLET

Szakterületén belül szerepe az oktatásban és a tudományos életben is meghatározó, így 1950-es évek közepétől két évtizeden át, az 1970-es évek közepéig a Mentőszolgálat saját maga szervezésében indított tanfolyamokon képezte ki orvossegédeit, majd mentőtisztjeit. Az 1975. évi miniszteri rendelkezésnek köszönhetően a képzés a felsőoktatás keretei közt folytatódott, sőt az elmúlt években már a pécsi, nyíregyházi és szombathelyi egyetemi központokban is lehetőségük van a mentéstudomány iránt érdeklődő fiataloknak a graduális képzésben való részvételre. A mentőápolói munkavégzés szintén szakképesítéshez kötött feladatkör, melyet korábban egyedüliként is csak a Mentőszolgálatnál folyó, iskolarendszeren kívüli képzésben szerezhettek meg a hallgatók. Az Egészségügyi Minisztérium 1979-ben ismerte el az új diszciplína, az oxyologia önállóságát. 1983-tól a tudományág oktatása beépült az orvostudományi egyetemek graduális alapképzésébe.

A széleskörű, orvosi és mentőtiszti jelenléten alapuló, franko-germán modell szerint szervezett tevékenységnek hazánkban történelmi gyökerei vannak. A nagy elődök közül a BÖME több mint hat évtizedes mentőorvosi gyakorlata, majd az 1950-es években indított rohamkocsi szolgálati ág és az egykori Mentőkórház elhivatott orvosi gárdája biztosította azt a dinamikus fejlődést a mentőmunkában, melynek eredményeként megszületettek a modern mentés tudományának alapjai.